Induljunk, de ne éhesen!
A pincér felkísért minket az emeletre, megmutatta az asztalunkat. Kezdésnek majdnem lefejeltük az asztal felé belógó boltívet, de szerencsére időben figyelmeztetett. Vendéglátás Budapest belvárosában… minden négyzetméter bérleménynek bevételt kell termelnie. Ez van, ezzel együtt kell élni.
Azért vannak még jó helyek, ahol van lélek és van igazi vendéglátás. Vajon a mai hely is ilyen?
Egy magyaros étteremben vagyunk Budapest szívében. Panni és én. Egy szokványos pár vagyunk, 6 éve vagyunk együtt, 3 éve együtt élünk, fél évvel ezelőtt pedig összeházasodtunk. Szeretjük a jó filmeket, a jó zenéket és a jó ételeket. És utazni.
Én gyerekként eljutottam pár helyre, de Prágánál északabbra és Bulgáriánál délebbre nem jártam. Panni egy énekkarral járta be a környező országokat. Az utazás szeretete mindenesetre mindkettőnknél megvolt, Panni még azon is gondolkozott, hogy stewardess lesz. Szerencsére (?) erről lebeszéltem.
A mai étterem - Evidens Bistro
Közben megkapjuk az étlapot. Lehet, hogy kompenzálni akarnak, mert az étlap is kb. egy négyzetméter. Egy magyaros étteremben vagyunk, de én egy könnyű vacsorára vágyom. Lehetséges? Szarvasraguleves, na, ez nem úgy indul, mint egy lightos vacsi, de ezt muszáj lesz kipróbálni. Azt írják, hogy sajtos-tejfölös palacsintával tálalják, oké, meggyőztek. Hozzá jöhet egy jó pohár vörösbor.
Szóval utazni kéne és nem hivatásból, hanem fizetésből. Az anyagi helyzetünkre nem panaszkodhatunk, de azért egyikünk sem Rockefeller. Ha egy nyaralásból hazaérünk, felmerül a kérdés: legközelebb hova? Horvátország, Spanyolország, Grúzia, Kanada, Ausztrália… jönnek az egyre távolibb és egyre költségesebb ötletek. Mi az a fajta pár vagyunk, akik együtt bárhova elmennének, de leginkább mindenhova. Szeretünk világot látni, minél több szeletet kóstolhatunk meg a tortából, annál jobb.
Szarvasraguleves sajtos-tejfölös palacsintával
A leves jó volt, nem kiemelkedő, de jó. A palacsintát megtöltötték sajttal, feltekerték, a sajt megolvadt, a palát meg leöntötték tejföllel. Imádom a tejfölt, de önmagában ez kevés, bár a szarvas zaftjával lelocsolgatva azért lecsúszott. Nem tudom, hogy ez volt-e a koncepció, vagy valami frittatensuppe-szerűséget kellett volna készítenem magamnak. Kíváncsi vagyok, egy külföldi mit szól egy ilyen magyaros konyhai fordulathoz, mikor még én sem tudtam, mihez kezdjek vele.
Szóval utazgatni kéne, de lehetőleg úgy, hogy ne menjen rá a gatyánk. És itt jött az ötlet. Próbáljuk ki a világ minél több országának, kultúrájának az ízeit anélkül, hogy az összes pénzünket repjegyre és/vagy benzinre költenénk.
Próbáljunk ki minél több éttermet, bisztrót, büfét és falatozót itt, Budapesten, a városban ahol élünk.
Elég sok hely van, úgyhogy biztos nem fogunk unatkozni. Aztán ha a képzeletbeli utazásunk egyik állomása igazán megtetszik, akkor meg is van a következő úticél.
A pincér kérdése ránt vissza a valóságba: mit hozhat a leves után? A vacsora könnyűségét az tette mégis lehetővé, hogy egy rendes főételért azért rendesen a zsebünkbe kell nyúlni. Nem volt szívem egy 4000 Ft-os töltött káposzta, vagy egy 6000 Ft-os rántott (mangalica) karaj felét meghagyni… Szóval nézzünk valami tartalmas desszertet. Van karácsonyi ajánlat: mákos guba. Tökéletes!
Szerintem a mákos gubát csak elrontani lehet, kiemelkedőt alkotni nehéz. Hiszen a guba a nélkülöző Magyarország édességeinek egyik zászlóshajója, ami száradt kifliből is kiválóan elkészíthető. Biztos lehet a legfinomabb kalácsból is készíteni madagaszkári vaníliával, de a világot nem ezzel fogja a kedves konyhafőnök megváltani.
Mákos guba vaníliafagylalttal megspékelve
Az Evidensben azért látszik, hogy próbálkoztak és azt kell, hogy mondjam, nagyon jól tették. Jó a sodó, a mák jóízű, a „tészta” textúrája és íze is hibátlan. Díszítésként porcukorral meghintett ribizli, reszelt narancshéj és narancsszirup (vagy legalábbis narancssárga színű édes ízű szirup). Ja, és egy gömb vaníliafagyi. Hibátlan.
Panni véleménye:
Újabb remek helyre érkeztünk, már jó éhesen. Kezdésként a magyaros konyhát teszteljük. Vajon sikerült az évek alatt szert tennünk olyan tehetségre, hogy már a jó magyar kaják között is megtaláljuk a legjobbat? A hely kedves, nagyon jó helyen van, de mivel belváros, az árak nem túl kedvesek. Látszik, hogy a turistákra építenek.
Ahogy belépünk az ajtón, egy pincér máris elénk ugrik – korához képest fürgén – és megkérdezi, milyen néven van foglalásunk. Elmondom a nevet és már vezet is az asztalunkhoz. Igazi felüdülés hogy megvan a foglalásunk és nem bámulnak ránk bambán, hogy mit akarunk itt, mint a legutóbbi helyen. Leülünk, és máris kapjuk az igényes ital és étlapot. Mindketten rendelünk egy kis frissítőt és aztán hagynak, hadd válasszunk ételt is.
Az étlap gyönyörű, viszont nehézkes olvasni az A3-as mérete miatt. Végül én egy bográcsgulyás és egy hortobágyi húsos palacsinta mellett döntök. A gulyás finom, habár igyekeztek belőle kihagyni a húst és inkább répával próbálták meg kiszúrni a szemem, de legalább a fűszerezés jó. A hortobágyi húsos palacsinta viszont isteni. Csókoltatom a szakácsot.
Az étterem ízlésesen van berendezve, és látszik, hogy mindenki tudja, hol a helye. Én nem kedvelem egyébként, ha minden fogás után odaugrálnak a pincérek megkérdezni, hogy ízlett-e az adott étel. Ha rossz, úgy sem eszem meg, ha meg jó, akkor meg látja, hogy elfogyott. Szerintem ezek felesleges körök, de megbocsájtom a pincérnek, mert egyébként egész este nagyon kedves. A WC nem az igazi, szerintem erre is minden magára adó étteremnek figyelnie kellene, hogy ha két fogás között esetleg a vendég kimegy mosdóba, akkor ne adja ki magából a kaját az ott látottak miatt.
Mivel Karácsony után voltunk még fenn a karácsonyi díszítés, amit akár hangulatosnak is mondhatnék, ha nem egész este az arcomba vibrálna az a nyomorult fény. Majdnem epilepsziás rohamot kaptam. Mondjuk, ez lehet egyéni hülyeség, de ha már a karácsonyi fényeknél maradunk, mint díszítés, akkor legyen az egyszerű és folyton égő, mint vibráló és izgató villódzás, mert nem egy pubba vagy nagyanyámhoz ültem be. Összességében az élmény jó volt, ha valaki szeretne egy jó kis magyaros fogást enni, ahhoz príma.
Hortobágyi húsos palacsinta - kicsit sós volt, de állat!
Értékelés
| Panni | Peti | |
| Berendezés | 4/5 | 5/5 |
| Mosdó | 4/5 | 4/5 |
| Felszolgálás | 5/5 | 4/5 |
| Ételek íze | 4/5 | 4/5 |
| Tálalás | 5/5 | 5/5 |
| Italok | 3/5 | 5/5 |
| Autentikus hangulat | 4/5 | 4/5 |
| Ár-érték arány | 3/5 | 3/5 |
| ÖSSZESEN | 32/40 | 34/40 |
★★★★☆
Összegzés:
Annak, aki magyaros kaját enne, vagy külföldi ismerőseinek adna tippként egy jó helyet, ahol kipróbálhatják a magyar gasztronómiát, az Evidens Bistro-t abszolút merem ajánlani. Arra fel kell készülni, hogy az árak tartják a pesti belváros árszintjét, de a kiszolgálás, az ételek és az italok is hozzák azt, amit kell.
2018-ban tehát útnak indulunk. Hétről hétre ellátogatunk egy országba és egy helyre, felfaljuk a legjobb kajákat, leöblítjük a helyi italokkal és közben felfedezzük a legjobb budapesti éttermeket. Az első megállónk Szlovákia lesz, aztán távolabbi tájak felé vesszük az irányt. Velünk tartasz?
#eattheworldin2018 #eattheworldinbp
Kövess minket facebookon és instagramon!
