Hello szia Amerika! Régóta tervben van egy tengerentúli út, de van még mire spórolni, ezért most kicsit a képzelet világát használjuk, míg igazából el nem jutunk az Újvilágba. Mexikó után nézzük meg, mit tartogatnak nekünk a széles utcák a felhőkarcolók tövében. Gyere és tarts velünk!

Látnivalók

Az Amerikai Egyesült Államok ötven tagállamból és egy szövetségi kerületből (ez utóbbi lenne a jó öreg Washington D. C.) álló független szövetségi köztársaság. Míg leírtam elfáradtam és halálra untam magam. Gondolom ezt mindenki vágja. De miért írom le mégis? Mert a kaja-kutakodás közben ez is fontos lehet. Egyes államokban ugyanis eltérő a kajakultusz. 

Sőt, az amerikai konyha akár egy városon belül is teljesen mást jelenthet az ott élő embereknek. Szerintem azt sem kell senkinek ecsetelni, mennyi különböző nemzetiség él Amerikában. Így ahogy járjuk a metropoliszokat, két háztömböt haladva átérhetünk Chinatownból Little Italybe, ahol az "amerikai" konyha már egészen más ételeket takar. Az emberekhez hasonlóan az Egyesült Államok az ételek és a gasztronómia olvasztótégelye is.

De hogyan is jött létre ez az olvasztótégely? Hogy ezt jobban megértsük nézzünk vissza kicsit a pizza-hamburger-hot-dog szentháromság előtti időkre (melyeknél egyébként amúgy mérföldekkel többet rejt az amerikai konyha). Az első telepesek nem a tejjel-mézzel folyó kánaánra bukkantak az új kontinensen, nem volt könnyű dolguk. Alapvető gabonaként búza helyett kukoricát kellett használniuk. Olyan újfajta kajákra kellett ráfanyalodniuk mint a homár, ami akkor még egyáltalán nem számított luxuskajának, sőt. A medvezsír sem tűnik épp hétköznapi alapanyagnak: ezt főleg a kopaszodó férfiak fogyasztották előszeretettel, bízva abban, hogy a mackókhoz hasonlóan az ő szőrzetük is kellemesen dús lesz.

Szóval nem lehetett könnyű az élet, kellett valami pia nyugtatónak: a tengerparton a rum, attól távolabb a whisky lett a No. 1 (attól függően, hogy a cukornádhoz vagy a gabonához volt olcsóbb hozzáférni) és nem is ittak keveset a kalandorok. Apropó kalandorok, az Újvilág lakói elég sokféle helyről érkeztek. Délen például angol, német, francia, spanyol, afrikai, karibi és indián hatások is érvényesülnek a gasztronómiában. Ilyen hozzávalókból már biztosan lehet valami izgalmasat alkotni.

(Kép: Pixabay.com)

Az amerikai konyhára egyébként is jellemző a regionalizmus, ahogy már fentebb írtuk. Északkeleten a legeltrejedtebbek a halételek és erősek az angol-skót-ír hatások. Kicsit délebbre, New York környékén modernebb a konyha: az itteni kozmopolita vendégek kedvéért küzdve újabb és újabb ínyencségeket találtak ki a séfek. Többek között így és itt született meg a waldorf saláta vagy az eggs benedict azaz benedek tojás.

A középnyugati régióban erősebb a németek, skandinávok, szlávok hatása, akik később érkeztek Amerikába, így könnyen ütközhetünk lengyel és német kolbászokba a Nagy Tavak vidékétől egészen Kansasig. Ehetünk macedón chilit Cincinattiben, skandináv laposkenyeret Minnesota-ban vagy egy tartalmas belga levest St. Louis-ban. A lehetőségek tárháza szinte korlátlan.

A Cincinatti chili egy érdekes "torzszülött", de kóstolnám... (Kép: browneyedbaker.com)

A dél a barbecue hazája, ahol igazán tudják, hogy kell egy röfit ínycsiklandóan elkészíteni, sőt mitöbb, etetni: Virginia államban elterjedt, hogy vágás előtt nem sokkal földimogyoróval etetik az állatot, így téve igazán különlegessé a húsa ízét. Olyan, Amerikában nem várt ételekkel is találkozhatunk, mint a disznósajt vagy a savanyított köröm.

A savanyított körmön kicsit Emmy Cho vlogger is fennakadt...

Nyugaton a legerősebb a spanyolos hatás, ami Mexikóból érkezett. Északnyugaton a Sziklás-hegység és a Csendes-óceán hatására vadat és halat, s mi jó falat, bőségesen találhatunk a tányérunkon. Van tehát miből tallózni.

Szóval előttünk ez az óriási ország a keletitől a nyugati partig, a kanadai határtól a BBQ-füstös délig. Amerika valóban a lehetőségek hazájának tűnik, csak esetünkben a lehetőségek az étlapon szerepelnek. Ti mit választanátok? #eattheworldin2018 #eattheworldinbp