Szépen halad világkörüli utunk: Bécsig autóval mentünk, majd repülőre pattantunk. Egy olasz és egy spanyol kitérő után itt az ideje, hogy könnyes búcsút intsünk szeretett kontinensünknek. És hogy merre tovább? Annyira messze azért ne menjünk egyből, csak ugorjunk át a "szomszédba".

Látnivalók

Spanyolországból délnek vesszük az irányt és leröppenünk Marokkóba. Ez az ország Afrika észak-nyugati végén található, Európától a Gibraltári-szoros választja el, napos időben akár át is lehet látni a mi földrészünkről. Marokkó területe bő hétszerese hazánkénak, lakossága viszont "csak" bő háromszorosa. Egy elég hosszúkás országról van szó, amelynek két legtávolabbi pontja között több, mint 1500 km a távolság légvonalban. A déli, Nyugat-Szahara terület hovatartozása egyébként vitatott, itt egy érdekes cikk, akit jobban érdekelne a téma.

Tábla az Oukaïmeden síterepen, kb. 2600 méterre a tengerszint felett (Kép: Petit Bruno)

Marokkó északi részén azért jóval nyugisabb a helyzet, így módunk van élvezni a csodás látnivalókat. Konkrétan miket is?

Egyrészt az ország bővelkedik természeti csodákban: az Atlasz helyiség lábánál fekszik, így

egyik nap strandolhatunk, másik nap pedig túrázhatunk, vagy akár síelhetünk is.

A régi mór városok számos építészeti látnivalóval várnak minket. Az utazók által az egyik leginkább kedvelt város Marrakesh: a Majorelle-kert, a pezsgő Medina, vagyis Óváros, az európai szemet és orrot elvarázsoló piacok miatt mindenképp megéri ide ellátogatni. Az biztos, hogy bárhová is megyünk, a helyi mecsetet, piacokat bejárni egyedülálló élmény.

Üdv a Paradicsomban: Le Paradis du Safran (Kép: LittleCity.ch)

Engem a Tripadvisor alapján egyébként eléggé felcsigázott a Sáfrány-paradicsom (Le Paradis du Safran, igen elég nagy a francia hatás az országban), gyönyörű, tényleg paradicsomi körülmények fogadják a látogatókat ebbben a kisebb oázisban.

 Enni-innivalók

Azt hiszem, senki nem fog meglepődni, ha azt mondom, hogy Marokkóban alapvetően arab ételekkel találkozhatunk. Itt azonban még messze állunk attól, hogy valós képet adjunk a helyi konyháról. A helyi ételekre és italokra ugyanis nagy hatást gyakoroltak a befolyásoló európai országok (elsősorban Spanyolország és Franciaország) és a berber törzsek is. A Pastilla például egy andalúz kaja, ami nagyon elterjedt Észak-Afrikában.

Andalúz-marokkói csirkés pite: Pastilla (Kép: HairyBikers)

Természetesen sok gyümölcsöt és zöldséget, intenzív, fűszereket használnak. A húsok közül a birka, kecske és a csirke, valamint tengerparti országként természetesen a halak és tenger gyümölcsei a lépnépszerűbbek. Kuszkusszal is gyakran találkozhatunk.

Az étkezés általában salátával, salátákkal kezdődik, melyet tagine-ban készült étel követ és desszert zár. A tagine egy cserépedény, amelyet a széntől megfelelő távolságban helyeznek el, hogy a benne készülő étel ne égjen meg és megfelelő idő alatt nyerje el végső formáját, zamatát. A tagine-ben rengeteg-féle-fajta étel elkészíthető - és egyébként Algériában és Tunéziában is találkozhatunk ezzel az eszközzel.

Tagine-ban készült csirke (Kép: TheSpruce)

Ha valami specialitást innánk, sajnos talán a mentás zöld tea a legjobb választás, a különleges piákat ne a muzulmán országokban keressük. Szerencsére az ételek bőségesen kárpótolnak mindenkit. Helyi sajátosság még a savanyított citrom és a helyi kenyér, a khubz. A Harira egy tradicionális Maghreb leves, amelynek gerincét a paradicsom, a lencse és a csicseriborsó adja, így a Ramadan alatt is előszeretettel fogyasztják.

Mi szerencsére semmiféle böjtöt nem követünk, úgyhogy hamarosan belevetjük magunkat Marokkó ízeibe. Tartsatok velünk! #eattheworldin2018 #eattheworldinbp