Szardínia igazi kis csoda a Földközi-tenger szigetei között. Ha teheted kapd össze magad és irány a szárd tengerpart, mert abból sosem elég és itt megtalálod amire vágysz, mert van ám homokos tengerpart, ha azt kedveled és van sziklás ha inkább az jön be. És a tenger? Égszínkék, álmodni sem lehetne szebbet.

Az azúrkék Szárd-tenger, háttérban a híres Pan di Zucchero

Utazás

2017. augusztus végén voltunk Szardínián nászúton. 11 nap tömör gyönyör és nem csak egymás társasága miatt. Minden lenyűgöző volt, de ha tehetném, akkor legközelebb egy kevésbé száraz évszakot választanék. Gyönyörű lehet mikor minden zöld és tele van élettel. Nekünk a kissé sivatagos Szardíniáról vannak csak emlékeink, természetes azok sem rosszak.

Algheroban szálltunk le a repülőgépről, itt autót béreltünk és dél felé vettük az irányt, a szállásunk ugyanis ott várt ránk. Röpke 3 órás autóút után meg is érkeztünk. Arbnb-n foglaltunk szállást, ez volt az első alkalom, hogy itt foglaltunk, de nem az utolsó.

Iglesias egy nagyobb város délen, ennek a közelében volt a szállásunk. Elég érdekes élmény volt, mivel egy nagyobb ipartelepen kellett átautókáznunk hogy eljussunk az ágyunkig. Szerencsére maga a szállásunk tejesen rendben volt és a szállásadónk is minden kívánságunkat leste. Legközelebb viszont körültekintőbben kell választanunk, és a környékről is több infót kell szereznünk, mielőtt foglalunk.

Iglesias belvárosa

Míg ott voltunk végig 38 fokkal örvendeztetett meg minket az időjárás, én személy szerint nagyon örülök, hogy légkondis autót béreltünk! 

Mesés hegyi utak és igazi mediterrán hangulat jellemzi az országot. Mindenki a maga megszokott nyugodt stílusában beszél, vezet és él. Ebből ránk is bőven ragadt míg ott voltunk.

Mindenki betartotta a sziesztát, kivéve minket, képesek voltunk délben várost nézni, de legalább nem volt tömeg. Minden alkalommal képesek voltunk meglepődni, mikor délben sehol nem kaptunk ebédet és csak este 7-re tudtak volna asztalt adni.

Kaják

Ha már szóba jött, beszéljünk a helyi ételekről. Szardíniára kevésbé jellemző a klasszikus olasz konyha. Ezt az is bizonyítja, hogy az egyik helyen virslis-sültkrumplis (WTF???) pizzával találkoztunk. Ezért Nápolyban nyilvánvalóan rögtönítélő bíróság elé állítanák a szakácsot, a pincért és a vendéget is.

Csak erős idegzetűeknek: Virslis-sültkrumplis-sonkás pizza

A hiteles tájékoztatás jegyében meg kell jegyezzük, hogy ettünk nagyon jó pizzákat is. Az étkezés rendje hasonlít a csizmán tapasztaltakhoz: itt is van előétel (antipasto), aztán első (primo) és második fogás (secondo), végül dolce (édesség, desszert). Az előételek között talán a leveles tésztába sütött rák és egy érdekes, zöldborsós omlett (vagyis inkább omlettes zöldborsó) voltak a legmeglepőbbek, mindkettő nagyon finom egyébként.

A leginkább helyi előétel a Pane Carasau olvasztott sajttal, itt akár meg is nézhetitek, hogy készül. Maga a Pane Carasau egy nagyon száraz kenyértészta, amit a szárd pásztorok vittek fel magukkal a hegyekbe, ott aztán mindenfélével (levesekkel, ragukkal) tudták fogyasztani és nagyon tartós volt. Magában nem sok íze van, de a zamatos helyi sajtokkal megküldve pazar előétel.

Olasz vendégszeretet: a falatkákat (köztük a leveles tésztás rák és az omlettes zöldborsó) grátisz kaptuk a limonádé mellé

A primo-k általában jobban hasonlítottak arra, amit Olaszországgal kapcsolatban elképzeltünk. Ettünk nagyon finom rizottót, isteni tejszínes gnocchit és középszerű pastákat. Egyébként érdemes keresni éttermeket a tengertől távolabb. Mi a legjobbat Villacidro-ban ettük, ami légvonalban 25 km-re, valójában több mint 1 óra autóútra volt a legközelebbi tengerparti várostól. Itt valószínűleg nem a turistákra főznek, hanem a helyiekre, úgyhogy nem engedhetik meg maguknak, hogy rossz étel kerüljön a tányérra. A hangulatos kisvárosi étteremben egyetlen ember beszélt angolul, de hihetetlen kedvesek és vendégszeretőek voltak,

fantasztikus élmény volt egy kicsit belecsöppenni a helyiek hétköznapjaiba.

(Külön poén, hogy azért jöttünk ide, hogy megnézzünk egy vízesést. Az már csak később jutott eszünkbe, hogy augusztus végén valószínűleg rég kiszáradt a vízesés. Végül a száraz vízesés is szép volt, de az étterem mindenért kárpótolt minket.)

(Kép: ItalianPlease)

A főételek között is ettünk nagyon jókat, de én talán egy desszertet emelnék még ki, ez pedig a seada vagy seadas. Ez az édesség egy pecorino sajttal töltött gombócot takar, amelyet olajban sütnek ki, majd mézzel locsolnak le. A méz édessége és a sajt ízessége, enyhén sóssága nagyon jó kombó, ha tehetitek, mindenképp kósoljátok meg! Ja, és a fagyi mindenhol isteni és óriási adagot adnak kb. itthoni árakon.

Már több hónapja, hogy hazajöttünk Szardíniáról, de az emlékek - ha talán kicsit el is kezdtek megfakulni - felejthetetlenek. A napfény, a boldog emberek, az önfeledt pihenés, a gondtalan fürdőzés, életem legrosszabb pizzája és életem legjobb pizzája. Mikor megyünk már vissza?!